Fát ültettünk

Fát ültettünk.

Marcsi fáját, hogy ha 10-20 méteresre nő, akkor is emlékeztessen minket. Velünk volt, mindent megtett, hogy gyógyulhasson, de mára már csak az emléke maradt és kedves, titokzatos mosolya, céltudatos nézése, határozottsága, amivel mindannyiunknak példát adott.

Csodálatos napsütés, simogató szellő, már a tavakban is megcsillan a víz, kényeztet minket az ősz.

Hol legyen a helye, hol kap a legtöbb fényt, hol tud a legmagasabbra nőni?

Csodás helyre kerültél kicsi fa, négy másik társad mellé. Szerető szívvel virágszirmokból szívecskét raktak ki köréd az ültető gondos kezek. Olyan „marcsis” lett.

Csendben emlékezünk, majd barátsággal, ismerős emlékek hozzák össze a társaságot. Ebéd után előkerül a nagymama sütije is. A kis kápolna hűvöse áhítatra hív. Jó így! Béke van, nyugalom, megértés és elfogadás. Viszontlátással búcsúzunk, szívünkben köszönettel Marcsiért. Hálával a Teremtő Istennek ezért a napért.

További képek: https://regea.hu/hu/node/227